Miután a gyülekezetünkben tartott cigánymissziós bemutatkozás végén sikerült pár szót váltani Dani Eszter MRE Zsinati Missziói Iroda vezetőjével, megtudtuk, hogy nemrég indítottak missziós gyermekfoglalkozásokat a 8. kerületi Mátyás téri Kesztyűgyár Közösségi Házban. Játékkal, kézműveskedéssel, uzsonnával, zenés énekléssel, igei tanítással – havonta egyszer. A Salétrom utcai gyülekezet fiatal lelkésze, és a közeli Lakatos Menyhért iskola református hitoktatója koordinálják nemcsak ezeket az alkalmakat, hanem családlátogatást is végeznek a kerület cigány családjai között.
Fölmerült, hogy hogyan, hova lehet behívni templomba a cigány embereket. Bár van cigánymissziós stratégiája a Református Egyháznak, mégis félő: olyan könnyen nem fogadják be a gyülekezetek őket. S az is megfogalmazódott bennünk, amit a Cigánymissziós konferencián együtt hallottunk a fiatal lelkészekkel, hogy nem biztos, hogy mindenáron integrálni kell őket, hiszen egészen másképp élik meg a hitüket, mint mi, nem cigányok. Természetesen, ahol van szeretetteljes befogadás, ott ez a probléma nem merül föl, s ahova szívesen illeszkedik be a cigányember, ott nem kell erőltetni, hogy külön közösségben gyakorolják hitüket. A konferencia összefoglalása alapján, és amit évtizedek alatt tapasztalunk – velünk, ,,bent lévő" keresztyéneknek van problémánk ővelük. Főleg nagyvárosban - szerintem -, hiszen vidéken sokkal közvetlenebb a kapcsolat cigány és nem cigány között, valamint sok választási lehetőség között nem tud elkallódni, aki valahová nem tud beilleszkedni.
Érdekelt minket, hogy a börtönből kijutó megtértek hova tudnak menni, hogy hitüket erősítsék, és hogyan lehet megelőzni, hogy a gyerekeik is a bűnözést válasszák. Hol van gyülekezet, amelyik befogadja őket? A salétrom utcai gyülekezet már legalább imádkozik a misszió munkájáért, s hogy lelkileg készen álljanak a befogadásra. A reformátusokkal szolgál egy evangélikus lelkésznő, az Üllői úti gyülekezetből. Nagyon pici gyülekezet, nagyon üres templom – úgy gondolja, oda lehetne hívni a cigánymisszió által érdeklődővé vált embereket családjaikkal.
Talán nekünk, rendes családdal, egzisztenciával rendelkezőknek nem kellene annyira félteni magunkat, hogy mi lesz velünk, ha nem a külsőségeikre tekintünk. Én is az elején járok ennek az útnak, néhány próbálkozásom keserű tapasztalatai után, mégis azt látom, ha ugyanúgy tekintünk rájuk, mint bármelyikünkre, ha tudjuk egymást magunknál különbnek tartani" – akkor ők is úgy reagálnak a törődésre, mint bármelyik szükséget szenvedő.
Beszélgetés Dani Eszterrel: ,,Elég nyitottak a református közösségek a cigányok felé?- Ebben még van hova fejlődnünk, de azokból a példákból, amelyekre az előbb utaltam, lehet meríteni. Nekünk, akik cigánymissziót végzünk, bátorítanunk kell a lelkészeket, a gyülekezeteket, hogy merjenek nyitni a cigányok felé. Csak ha ezt megtesszük, akkor tudunk az előítéleteinktől megszabadulni. Akkor hús-vér emberekkel fogunk találkozni. Ha ez sikerül, csak akkor tudjuk elkezdeni hirdetni közöttük az evangéliumot.” (http://reformatus.hu/mutat/kiut-a-melysegbl-dani-eszter-a-ciganymisszos-szolgalatrol/)
Cigánylányok a pokolból - 4 részben
http://www.youtube.com/watch?v=k27eOpNzw5Q – 1 rész
Mályi Alternatív konferencia: http://www.tirek.hu/hir/mutat/35790/
N.P.Ágnes