A helyzet rosszabb már nem is lehetett volna. Jeruzsálem romokban, és Jeremiás népe fogságban. Volt miért sírni! Ám Jeremiás egyszer csak megáll keserűségeinek felsorolásával, és átállítja gondolatai „váltóját”: „DE HA ÚJRA MEGGONDOLOM, reménykedni kezdek (21). Nyugtalanul száguldó gondolatait Istenre tekintve állítja le: „Az Úr az én osztályrészem – MONDOM MAGAMBAN – ezért Benne bízom.” (24)

Tanulhatunk Jeremiástól. Ma, minden nehézség és csüggesztő körülmény ellenére elhatározhatjuk, hogy arra fókuszálunk, amit már tudunk és megismertünk a mi Mennyei Atyánkról: hogy nagyon szeret, hogy irgalmas hozzánk és hogy nem hagy el minket (22-23). Lehet, hogy a körülményeinket nem tudjuk megváltoztatni, de láthatjuk őket egészen másként ezeknek az igazságoknak a tükrében. Néha azt kell tennünk, mint Jeremiásnak: saját lelkünknek kell hirdetni az Igét!

Mennyei Atyánk, amikor elcsüggedünk, juttasd eszünkbe a Te nagy szereteted irántunk, és segíts ennek fényében látni mindent, ami ér. Ámen

Tegyük meg: Ha ma reggel felébredtünk, akkor ez azt jelenti, hogy ma is kaptunk egy új napot Istentől ajándékba. Tudatosan keressük ma az Ő hűségének jeleit! És megköszönni se felejtsük el ezeket Neki!

Ráadás, családoknak:

A mai versek arra emlékeztetnek minket, hogy minden reggel új napot kezdhetünk. És mivel Isten szeret, irgalmas és hűséges hozzánk, ezért van okunk a reményre, mindannak ellenére, ami körülöttünk történik.

Írjuk fel a REMÉNY szó betűit függőlegesen egy üres lapra. Írjunk mindegyik betű mellé egy olyan rövid (egysoros) imádságot, amely azt a betűt tartalmazza. Mondjuk el közösen írt imádságunkat Istennek!

Végül díszítsük ki a REMÉNY szó betűit ima-lapunkon, és tegyük ki emlékeztetőül egy jól látható helyre.