"De az Úristen kiáltott az embernek, és ezt kérdezte: Hol vagy?" 1 Mózes 3, 9

Isten kérdése mindig lényegre törő. Amennyiben komolyan vesszük, pontos képet ad lelkünk állapotáról. Ő nem azért kérdez, mert különben nem tudná, hogy mi történik velünk. Az ő kérdése bennünket segít abban, hogy meglássuk a lényeget, ahová jutottunk. Ádám először érzi bűnének szégyenét, és el akar rejtőzködni Isten elől. A "hol vagy" kérdésben  először nem a számonkérés, hanem a féltő szeretet hangja szólal meg: Ádám,  kereslek,mert nem akarlak elveszíteni!

Őszintén gondoljuk végig elmúlt időnket, karantén helyzetünket. Vajon nem volt abban olykor bujkálás a mennyei Atya elől? Nem tévesztettünk utat valahol az engedetlenség ösvényén? Hol vagyunk most ahhoz képest, amikor nyílt szívvel álltunk Istenünk előtt? Nem lett fásultabb a szívünk, megkopottabb a hitünk?

Egészen egyszerű próbával ellenőrizhetjük mindezt. Ha nem vágyunk az ige közelébe, ha elfelejtjük keresni őt, és szótlanok vagyunk  irányában, akkor bizonyára valami engedetlenség húzódik meg a dolgok mögött. A szégyen eltávolít istentől, de a hit újra visszavisz hozzá. El lehet mindent őszintén mondani neki az ének szavával: "Jövök semmit nem hozva, keresztedbe fogózva.." Nem kell semmit sem takargatnunk. Hívő szívvel a feloldozás és az újrakezdés örömével indulhatunk Hozzá az új hét kezdetén! Jézus, aki a kígyó fejére taposott, hív ma bennünket. "Jöjjetek énhozzám mindnyájan." Milyen jó így elindulni és ismét vele járni! Éljünk ezzel a drága lehetőséggel!

Szeretettel: Kiss László lelkipásztor