„Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is; mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól; mert Tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.” (Máté 6,9-13)

Milyen jó, hogy így fejezhetjük be az imádságot! Az elején megszólítottuk Istent, mint mennyei Atyánkat, a végén pedig újra arra irányulhat a figyelmünk, hogy ki az az Isten, akihez imádkozunk. Olyan Úr Ő, akié az ország és a hatalom - vegyük észre a határozott névelőket – nemcsak úgy általában van némi befolyása a dolgokra, hanem olyan Úr, akié minden hatalom. Atyánk, de MINDENHATÓ Istenünk is. Ezért lehetünk biztosak abban, hogy nemcsak meghallgatja, hanem meg is adja az Úri imában elé hozott kéréseinket. (No és persze azért, mert azt ígéri, hogy így lesz, ha az Ő akarata szerint kérünk valamit - 1János 5,14 - ezek pedig Fiának, Jézusnak a kérései!) Jó erre gondolni akkor is, amikor a saját imádságainkat visszük elé. Amikor olyan sok minden hatalmasabb, mint mi (még egy parányi vírus is), akkor szívünk ebben erősödhet meg. 

De nemcsak a hatalom, hanem a dicsőség is az Övé. Mert minden, ami jó, minden meghallgatott imádság Őrá mutat. Könnyű beleesni abba hibába, hogy imádkozunk segítségért, aztán amikor Isten megadja kérésünket, utána magunkat veregetjük vállon: „na, azért a végén csak sikerült jól megoldanom ezt a helyzetet”, vagy éppen el is felejtjük, hogy kértük, és elégedetten nyugtázzuk: „szuper, hogy ilyen jól alakultak dolgok!” Minden megoldódó helyzetért a mi Atyánké a dicsőség (nem valamennyi belőle, mert azért köszönöm, hogy Te is besegítettél, Istenem...), hanem a teljes. 

Az „Ámen” azt jelenti „igen, így legyen.” Azért fejezünk be minden imádságot ezzel, hogy a végén még egyszer megerősítsük és kifejezzük a végén a részünkről, hogy „igen, így gondolom, ezt kérem én is.” Adja Isten, hogy teljes szívvel tudjunk igent mondani Jézus minden kérésére abban az imádságban, amit mintául adott nekünk!

Tegyük meg: Imádságában, énekben is vallhatunk Istennek arról, hogy kicsoda Ő nekünk. Hogy milyen Istennek ismertük meg eddig – még ha töredékes is ez a tudásunk még. Ez hívják dicsőítésnek. Néhány ének, ami segíthet ebben:  165, 251, 488.