„Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is; mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma, és bocsásd meg vétkeinket,” (Máté 6,9-12)

Jézus imádságában nincsenek felesleges töltelék mondatok. Csupa olyan dolog hangzik el, ami létfontosságú, így ez a kérés is. Hisz újra meg újra vétkezünk az Úr és egymás ellen. Borul a fontossági sorrend. Rossz, helytelen motivációból teszünk dolgokat. Azt tesszük, amit nem kellene, amit pedig kellene, azt nem tesszük meg. Mert valaki, valami mindig fontosabb lesz, mint Ő, és amit Ő tart fontosnak... 

De olyan jó, hogy ez az imádság arra indít, hogy ne álljunk meg ennél a szomorú, de valós ténymegállapításnál. Ne is kezdjünk el magyarázkodni Istennek, mert Előtte nem lehet és felesleges is igazolásokat keresni. Inkább valljuk meg Neki, ha kell, századszor is, hogy elrontottuk. Jézus, amikor ezt az imádságot tanította, már előre tekintett a keresztre, ami vár Rá, és amire hivatkozva készen áll a bocsánat. Nekünk is. Nincs olyan nagy bűn, amire ez ne lenne igaz, és nincs olyan „kicsi”, amivel érdemes lenne tovább együtt élni. 

A koronavírus járvány egy hatalmas sorompó az emberiségnek megannyi szempontból: „Állj, most nem mehetsz tovább arra, amerre mennél!” Személyes szinten is ezt éljük meg – szó szerint is, és átvitt értelemben is. Frusztráló és nyomasztó, hogy nem haladhatunk tovább életünk megszokott útján. De miközben őszintén és buzgón kérjük Istenünket, hogy legyen vége már ennek a nehéz időnek, vajon eszünkbe jutott-e, hogy többek közt azért is kaptuk ezt a sorompót, hogy legyen időnk végiggondolni a várakozás közben, mi az, amin változtatni kell? Mi az, mi Isten szemében nem jó az életünkben? „Normál üzemmódban” talán nem gondolkodunk ezeken, csak rohanunk tovább... Most itt a lehetőség megállni. 

Tegyük meg: Szánjunk ezen a héten időt arra újra (vagy először), hogy kérjük Istent: mutasson rá azokra a dolgokra az életünkben, amik Őt szomorítják. Kérjük mennyei Atyánk bocsánatát, és megtisztulva, az Ő segítségét kérve a változáshoz menjünk tovább.